A gazdaságos hízósertés-előállítás tenyésztési szempontjai

Kategória:

Ismert, hogy a sertéstartás nyereségességét döntően a takarmányozási költségek határozzák meg, ezen belül is a gabonafélék árai. Tekintettel arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta itt is a világpiaci árak a meghatározóak, a növénytermesztés és az állattenyésztés érdekei különböznek egymástól. Amikor a növénytermesztők rekord nyereséget realizálnak, az abrakevő állattenyésztő ágazatok veszteséget szenvednek el. Ráadásul úgy tűnik, hogy ezzel a kitettséggel az állattenyésztők, és főleg a sertéstenyésztők – mert saját termőterületekkel legtöbben nem rendelkeznek – a jövőben is kénytelenek lesznek számolni. Ezért is nagyon fontos a tenyésztésben még meglévő tartalékok számbavétele és maximális kihasználása.

A sertéstenyésztés gyakorlati kérdései

A gazdaságos áru előállítás érdekében az ISV fontosnak tartja a tenyészállatok genetikai képességének és szervezeti szilárdságának mindenkor együttes vizsgálatát és ezek alapos mérlegelését a tenyésztési döntések meghozatala előtt. Akkor is, amikor ezek a döntések a normál munkamenet, mint tenyész-utánpótlás, válogatás, beállítás, vásárlás, vagy tenyészkocaselejtezés
részei. Akkor is, amikor stratégiai döntéseket hoznak például arról, hogy magyar fajtakeresztezéseket vagy külföldi hibridprogramokat választanak végtermék-előállításra. Fontos szem előtt tartani, hogy nem elég csak a genetikára és a szerkezetekre figyelni.
Többek között tisztában kell lenni saját telepi adottságainkkal is. Ide értve a takarmányozási, technológiai viszonyokat, gazdasági adottságaikat, menedzsmenti és gondozási kvalitásokat, stb. Sajnos az is a mindennapi gyakorlat része, hogy hajlamosak vagyunk csak egy-egy területre figyelni, csak abban változtatni, és csalódni, mert a várt eredmények elmaradnak.
Részeredményeket lehet ugyan elérni, de csak a komplex változtatások hozhatnak igazi minőségi előrehaladást.

Milyen tenyészállatokkal dolgozzunk?

Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez, nézzük meg, melyek azok a sarokpontok, amelyeket tenyésztési szempontból nem szabad figyelmen kívül hagyni.

  1. Olyan fajtakonstrukciót alkalmazzunk, amely képes jól alkalmazkodni a saját telepünk termelési adottságaihoz.
  2. Csak az eredményeinket meghaladó, javító hatású tenyészkoca és tenyészkan süldőket állítsuk tenyésztésbe.
  3. A várható életteljesítmények továbbjavítása érdekében küllemi szempontból se kössünk kompromisszumokat. A különböző fajtákat mindig a hasznosítási típusnak megfelelően használjuk az árutermelésben.
  4. Állategészségügyi szempontból a legnagyobb körültekintéssel járjuk el, ne ragadjunk le kizárólag a négyesmentes kérdéskörnél.

Nézzük a fenti pontokat kicsit részletesebben:

1. Rögtön ennél a pontnál eldöntendő, hogy tisztavérű magyar fajtákkal és keresztezésekkel, vagy valamilyen külföldi hibriddel kívánunk-e dolgozni. Aki az utóbbit választja, annak számolnia kell azzal, hogy

  • kap (és nem választ) egy rendkívül intenzív állatot, nagy genetikai értékeket megjelenítő pedigrével (a hibrideknél a küllemi és szerkezeti tulajdonságokat csak másodlagosnak tartják),
  • kiteszi magát a honosítás komplex problémakörének, tekintettel az exportáló ország és a hazai klimatikus és tartási különbségekre,
  • ha csak tenyészkanokat vásárol, az egyfajta bizonytalansági tényezőt jelent, hogy a hibrid a saját állományával hogyan kombinálódik,
  • megmarad-e a végtermékek homogenitása
  • a küllemi és szerkezeti tulajdonságok másodlagossága miatt lényegesen alacsonyabb lesz a hibrid tenyészállatok életteljesítménye,
  • a genetikai képességek és a különböző környezeti körülmények interakciója tetemes kiesésekhez vezethet, illetve átlagos telepen csak nagyon drágán lehet elfogadható eredményeket elérni,
  • nem szabad megfeledkezni a licenszdíjak fizetéséről sem, amit nemcsak a vásárolt hibridek tenyész- és végtermék utódai után, de a saját telepen született hibridek tenyész utódai és végtermékei után is folyamatosan fizetni kell a hibrid tulajdonosának.

Aki magyar fajtákat és fajtakeresztezéseket alkalmaz, a gazdaságos termelést tekintve kedvezőbb alaphelyzetből indul:

  • nem kell a honosodási problémákkal szembesülni,
  • a tisztavérű fajtákban rögzített genetikai értékek biztonságosan ismételhetőek, a helyükön használt fajták egymással kiválóan kombinálódnak,
  • nálunk a hibátlan küllemre, a jó hasznosítási típusra törekvő erős szelekció miatt a tartási körülményekhez jobban alkalmazkodó, nagyobb életteljesítményre képes tenyészállatokkal tudnak dolgozni,
  • a lényegesen olcsóbb tenyészállat árak licenszdíjak nélküli termelés, és nagy életteljesítmények gazdaságossági szempontból szintén nem elhanyagolhatóak.

2. A tenyész-utánpótlás kérdése minden telepen– legyen az törzstenyészet, szaporító tenyészet,vagy olyan áru-előállító üzem, ahol szaporítással is foglalkoznak – rendkívül súlypontos feladat. Ezzel a feladattal megbízott személynek viselnie kell jó vagy rossz döntéseinek hosszabb távra kiható következményeit. Legfontosabb, hogy az utánpótlás-beállítás mindig folyamatos, tervezett, és ne ötletszerű legyen.

Különösen igaz ez akkor, ha a kocasüldőket saját magunknak állítjuk elő, de akkor is, ha vásároljuk. A saját utánpótlás beállítás nem nélkülözheti a teljesítmény adatok folyamatos gyűjtését és elemzését. Ilyenkor jó szelekcióval és javító hatású kanok vásárlásával tudjuk az eredményeinket növelni. Nagyobb árutermelő gazdaságban a saját utánpótlás nevelés előnyökkel is jár. (Zárt termelési folyamat, kicsi állatmozgás, csak eseti kanvásárlások.) De hátránya, hogy a végtermékek homogenitása sérül, hiszen az üzemben anyai nagyszülő fajtafenntartás, szülő. Ismert, hogy a sertéstartás nyereségességét döntően a takarmányozási költségek határozzák meg, ezen belül is a gabonafélék árai. Tekintettel arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta itt is a világpiaci árak a meghatározóak, a növénytermesztés és az állattenyésztés érdekei különböznek egymástól.

Amikor a növénytermesztők rekord nyereséget realizálnak, az abrakevő állattenyésztő ágazatok veszteséget szenvednek el. Ráadásul úgy tűnik, hogy ezzel a kitettséggel az állattenyésztők, és főleg a sertéstenyésztők – mert saját termőterületekkel legtöbben nem rendelkeznek – a jövőben is kénytelenek lesznek számolni. Ezért is nagyon fontos a tenyésztésben még meglévő tartalékok számbavétele és maximális kihasználása. A gazdaságos hízósertés-előállítás tenyésztési szempontjai előállítás mellett a hízóelőállítás a feladat. Folyamatosan tartani és okszerűen használni kell magyar nagyfehér, magyar lapály és befejező kanokat is.

Az itt felsorolt kérdésekkel (előnyök – hátrányok) nem kell foglalkozni annak a gazdának, aki F1 tenyészkocasüldők folyamatos  vásárlásával oldja meg a tenyész-utánpótlást, és a szelekció lépéseit a törzs- és szaporítótelepek tenyésztőire hagyja. Ez természetesen nagymértékben bizalmi kérdés is, de érdemes elgondolkodni azon, hogy ez a szakosodás Európa számos országában már régóta így működik. Elég csak a szomszédos Ausztriára tekinteni, ahol velünk közel azonos sertéslétszám (3–3 millió) mellett például a tenyészsüldő forgalom tízszer több a hazainál. Náluk ez több mint negyvenezer kocasüldő, nálunk ez alig haladja meg a négyezret évente. Ott vannak üzemek, ahol kizárólag tenyész-alapanyag előállítással, vagy hízó-alapanyag előállítással és értékesítéssel foglalkoznak. Mások pedig csak hizlalnak. A termelési folyamatban minden résztvevő megtalálja számítását. Azzal foglalkozik, amihez a legjobban ért és legjobbak az adottságai, és erős az érdekeltsége abban, hogy az együttműködés hosszú távon a felek megelégedésére jól működjön, ezért egymásnak hosszú éveken át állandó partnerei maradnak.

Ebben a formában gyorsabb és egyben hatékonyabb a genetikai előrehaladás is. A különböző profilú üzemek egymásra épülve végzik munkájukat, csökkentve az állategészségügyi kockázatokat, növelve a termelés hatékonyságát.

3. A küllemi tulajdonságok kérdésköre az, amiben a magyar tenyésztők felfogása lényegesen különbözik a külföldi hibridek tenyésztési módszereitől. Mi azt tartjuk, hogy a gazdaságosság szempontjából nagyon is fontos a nagy életteljesítmény, ez pedig elválaszthatatlan a hasznosítási típusnak megfelelő hibátlan testfelépítéstől.

Az ISV Zrt. közös tulajdonú és saját törzs- és szaporító tenyészeteiben is ennek rendeljük alá nemesítési munkánkat, ez eredményezi a vevőinkkel régóta jól működő tenyésztési kapcsolatainkat, országhatáron belül és kívül egyaránt. Sikeres munkánk másik jó visszaigazolása a különböző országos és regionális kiállításokon elnyert díjaink sora. Ezek közül néhány a teljesség igénye nélkül: például a Borotai Sertéshús Zrt.-vel közös törzstenyészetünk az elmúlt két évben öt egymást követő kiállításon megszakítás nélkül – köztük a 2013-as OMÉK-on – tenyésztési nagydíjat nyert a számtalan helyezés és teljesítménydíj mellé.

Az ISV többségi tulajdonú ozorai telepe ugyanebben az időszakban szintén arany-, ezüst- és bronzérmeket nyert magyar nagyfehér és magyar nagyfehér x magyar lapály F1 kocasüldőivel. Ezek a tenyészállatok hagyományos kifutós tartási körülmények között nevelkednek, nemesítésükhöz a legjobb hazai és külföldi vonalakat használjuk. Mindezek alapján a dédszülő magyar nagyfehérünk képes fialásonként 13–14 db életképes malacot, 12–13 db jól fejlett választott malacot produkálni. Szelekciónk a kiváló anyai tulajdonságok mellett a nagy rámára, és testkapacitásra, hosszú, feszes hátra, tiszta ízületekre, jó szögellésekre, erős vagy szilárd csontozatra, oldalanként 8–8 egyenletesen elosztott csecsre irányul.

Az ISV Pannonhibrid keresztezési eljárásunk anyai F1-ei az árusertés-előállítás legjobb szülő partnerei. A magyar nagyfehér és a magyar lapály ideális ötvözetei. Bennük az egymással kiválóan kombinálódó genetika erős heterózis hatást mutat. Ennek következtében az anyai tulajdonságaik a nagyszülő fajták teljesítményét is felülmúlják, legfőképpen abban a tekintetben, hogy a különböző tartási viszonyokhoz jól alkalmazkodnak, környezettűrő képességük, élénk vérmérsékletük, intenzív ivari életük és életteljesítményük a keresztezések között a legjobb. A magyar nagyfehér és a magyar lapály fajtákban rögzített genetikai értékeket biztonságosan reprodukálják. Kiváló anyai típusúak, gondos anyák, ezért tejelő és malacnevelő képességük minden más kombináció fölé emeli őket. Ezt a keresztezést okkal nevezhetjük az árutermelés ideális anyájának.

Az ISV Pannonhibrid keresztezésben az anyai F1-ek egyik kiváló végtermék-előállító partnere a duroc, melynek kombinációs és alkalmazkodó képessége a legjobb a terminál fajtáink között. Kiváló növekedési erélyt, takarmányértékesítést és tömeggyarapodást képes realizálni. Közepesen igényes, de jól meghálálja az intenzív gondoskodást, tartást és takarmányozást. Hizlalás alatt képes 1000 grammot is meghaladó napi tömeggyarapodásra. A duroc apaságú vágósertés húsminősége a legjobb kategóriába tartozik. Húsa márványozott, ízletes. Friss tőkehúsként és sonkagyártásra egyaránt kiváló. EUROP-I osztályú vágósertést garantál. Mindezek alapján a duroc a nemzeti sertésprogram végtermék-előállításra kiemelten javasolt fajtája, a kiváló magyar minőség letéteményese.

A speciális húsipari és hízó alapanyag-igények kielégítésére a pietrain-fajtás Pannonhibrid változat szolgál, amely garantáltan 60% feletti színhústermelésre képes. A duroc-pietrain keresztezett F1 befejező kanok jelentik még ma is a favorit végtermékelőállító kombinációnkat. Bennük a duroc és pietrain fajták legjobb tulajdonságai ötvöződnek. Nagyon népszerűek, jól kezelhetők, a hazai és külföldi vevőinknek is belőlük értékesítünk a legtöbbet. A velük előállított hízók gyors fejlődésűek, kiváló takarmányértékesítők, egyöntetűek, kiváló húsminőségűek.

4. Úgy gondolom, hogy a gazdaságosságra való törekvés nálunk is mind jobban előtérbe helyezi a termelés szakosodását már a közeli jövőben. Ezzel együtt szükségszerű lesz a különböző profilú üzemek szélesebb körű együttműködése, ami lényegesen nagyobb létszámú telepek közötti állatmozgatást fog jelenteni.

Fentebb ezért fogalmaztam úgy, hogy állategészségügyi szempontból is a legnagyobb körültekintéssel járjunk el, „ne ragadjunk le kizárólag a négyesmentes kérdéskörnél”. Tekintettel arra, hogy ez nagyon is szerteágazó és fontos témakör, ezért ezzel dr. Deim Zoltán szakértő specialistánk külön cikkben részletesen foglalkozik majd a TÁM következő számában.

CSÓKA LAJOS