Általános agronómiai szempontok az intenzíven termelő tehenészeteknél

Kategória:

A tejtermelő tehenészetek takarmány ellátásában nagyon fontos tényező, hogy a tömeg- és szálastakarmányok jó minőségben és lehetőleg korlátlan mennyiségben álljanak rendelkezésre. Sajnos tehenészeteinkben az ilyen helyzet nem tekinthető általánosnak, s ez nagyon sok esetben nem objektív, hanem szubjektív tényezők következménye. A tehenészetek legfontosabb tömeg- és szálastakarmányai a kukorica, lucerna és fűfélék, különösen az előző kettő esetében a hazai termesztési lehetőségek kedvezőek. A tartott holstein-fríz fajtájú tehenek nagyon intenzíven termelnek, ezzel szemben a takarmánytermesztés jellemzően nem megfelelő színvonalú. A takarmánytermesztésre, különösen a sokprofilú gazdaságokban jellemző, hogy az ökológiai lehetőségek kihasználatlanul maradnak, sem a hozamok, sem a minőség nem éri el a kívánt szintet, az előállított takarmányok drágák, ráadásul sokszor gyenge minőségűek. A tejtermelők a tömeg- és szálastakarmányok hiányosságait, általában vásárolt koncentrált takarmányok etetésével próbálják ellensúlyozni, jóllehet ezek használata akkor gazdaságos elsősorban, ha segítségükkel tovább javíthatók a tejhozamok és nem a hiányosságok pótlására szolgálnak. Főként az előbbi tényezők, valamint a felesleges, nem hatékony, vagy szükségleten felül adott drága kiegészítők, adalékok a közvetlen okai annak, hogy a fajlagos takarmányköltség hazánkban mintegy másfélszeresen haladja meg az Európai Unió átlagát. Mivel a tejtermelésben az egyik legnagyobb költségtétel a takarmány, a jelenlegi helyzet veszélyezteti tehenészeteink versenyképességét. Legtöbbet javíthat a helyzeten, ha jelentősen növeljük a két legfontosabb takarmánynövény a kukorica és lucerna hozamát és minőségét.

Kukoricaszilázs

Mértékadó vélemények szerint a szilázsnak történő kukorica termesztés a növénytermesztés egyik legintenzívebb ága, hasonló agrotechnikát igényel, mint a szemes, de N és különösen K igénye több.

Két évtizeddel korábban a legnagyobb hiba az volt, hogy a szilázs készítést jóval a fiziológiás szemérés előtt kezdték meg, melynek következményei: kisebb szárazanyag és energia hozam hektáronként, gyengébb minőség, részben a kisebb energia tartalom, részben a nagyobb víztartalom miatt. Közismert tény, hogy a nagy nedvesség tartalmú erjesztett silókukorica és a hasonló szálastakarmányok nem megfelelőek a nagy termelésű tehenek számára. Ma már jórészt elfogadott, hogy a késő viaszérésben történő vágás az optimális. Jelenleg a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a termesztés nem elég intenzív, melynek következménye a kisebb hozam és fehérje tartalom. Ma a szilázsok fehérje tartalma 20-30 százalékkal kisebb, mint 20 évvel ezelőtt, a Magyar Takarmányadatbank adatai és az ÁTHK-ban elvégzett analízisek szerint. Mivel a kukorica művelési költsége magas, és az általánosan alkalmazott félintenzív és az intenzív műveleti költség között mérsékelt a különbség, az előállított szilázsok fajlagos költsége nagy.

A kukorica silózásra éretten kedvező tápláló- és ásványianyag tartalmú takarmányt ad. Szárazanyagának mintegy 50 %-át, táplálóértékének 65 %-át a cső teszi ki. Ezért silózás céljára is olyan hibrideket kell termeszteni, amelyek nagy szemtermést adnak. A kis szemhányadú és/vagy erősen növelt tőszámú kukorica táplálóanyag hozama és táplálóértéke kisebb a normál művelésű szemes hibridekénél. Ma már rendelkezésre állnak kifogástalan, nagy szemhozamú siló hibridek is.

A helyes betakarítási időpont a következők miatt lényeges: a maximális energiahozam elérése, a mintegy 35-38 % szárazanyag tartalom, amelynél kicsi a szántóföldi és tartósítási veszteség, olyan takarmány előállítása, amely ízletes és nagy takarmányfelvételt tesz lehetővé.

Az elérhető hozam és minőség alapján nyilvánvaló, hogy a kukoricát kemény viaszérett állapotban (viaszérés végén) kell silózás céljára betakarítani. Ekkor érik el a szemek a fiziológiai érettséget, a szem nedvességtartalma ekkor 35-45 %, az egész növény 60-65 % vizet tartalmaz. Megfelelő fajtaválasztás és kedvező trágyázási feltételek mellett a levelek döntő hányada még zöld, az erjesztéses tartósításhoz az anyag minősége kedvező.

A silózás gyakorlati végrehajtásakor a legfontosabb tényezők: az aprítás, gyors töltés, tömörítés és lezárás. A kukoricanövény aprításánál optimális az 1-1,5 cm-es szecskahossz, ennél a szecskaméretnél az állatok nem hagynak ízeket, a szár- és csutkadarabokat is elfogyasztják.

A kukorica szilázs táplálóértékére a betakarításkori érési fok nagyobb hatással van, mint a tartósítószerek vagy a zúzókosarak használata. Külföldi kísérleti adatok azt mutatják, hogy a tartósítószerek csökkentik a szilázs pH értékét, növelik a tejsav tartalmat, de ettől a szilázs takarmány értéke nem lesz kedvezőbb. A zúzás javítja a keményítő emészthetőségét, az állatok a bélsárral kevesebbet ürítenek, de az összes rost emészthetőség általában kisebb, amely következményeként nő a propionsav termelés a bendőben, és a szilázs energia értéke gyakorlatilag azonos marad. Az erre irányuló kísérletekben az alapanyag zúzásával és a tartósítószerek használatával rendszerint nem tudtak többlet tejtermelést elérni.

A szilázsnak való kukoricatermesztésben az ökológiai adottságokhoz való jobb alkalmazkodással, a rendelkezésre álló biológiai alapok tudatosabb kihasználásával jelentős minőségi és mennyiségi fejlődés érhető el. Legfontosabb tényezők a megfelelő területválasztás, a pontos agrotechnika, a tápanyagpótlás, a megfelelő fajta, és lehetőség esetén az öntözés. Ezekkel érhető el, hogy a versenyképességhez szükséges 50-70 tonnás termésátlagot és a megfelelő energiakoncentrációt biztosítsuk.

Lucerna

A tejtermelő tehenészetek másik legfontosabb takarmánya a lucerna. A tehenészetek zölden, széna és szenázsként egyaránt etetik. Tartósított formában történő felhasználás a legnagyobb arányú. Jellemző, hogy a szénák és szenázsok minősége nem éri el a közepes szintet sem, így a nagy tejhozamok elérését jelentősen gátolják. A lucerna betakarítása és tartósítása nagy gondosságot, jó szervezést igényel. A hazai helyzetet tovább rontja, hogy a fedél nélküli tárolás a szénák esetében további minőség romlást eredményez.

A lucerna táplálóértékét a termesztés intenzitása és a betakarításkori fejlődési állapot befolyásolja legnagyobb mértékben. A jó tápanyag ellátottság mellett fejlődő szálasok emészthetősége kedvezőbb, és fehérje tartalmuk is több. A zöld lucernából készült széna, szilázs és szenázs minőségét, táplálóértékét az alapanyag minősége alapvetően meghatározza. Ha kiváló értékű takarmányt akarunk előállítani, úgy a lucerna esetében az első két növedéket a jelenleg szokásosnál korábban kell vágni. Megfelelő intenzitású termesztés mellett a lucerna első növedéke már a zöld bimbók megjelenése előtt kaszára érett termést ad, nagyon jó minőségben, ez hazai viszonyaink között átlagos években május elejére esik. Ha a betakarítás megfelelően gyors, úgy a második növedék május 25 – június 5 között kaszálható. A korai első vágás révén, a késői május közepi vágással szemben a teljes idényben egy plusz növedék érhető el. Sokan úgy vélik, hogy a termés tömege május elején még nem elég nagy, ezért várnak a vágással, a minőség romlik, a hajtások lerogynak, a tömeg sokszor túl nagy, a gyors fonnyasztás, szárítás nem lehetséges, a betakarítás elhúzódik, az időjárási kockázat jelentősen nagyobb. A késői vágás nagyon gyakori „eredménye”, hogy az első növedék csak május 20-30 között kerül le a területről, gyenge vagy nagyon gyenge minőségben. További következmény, egy lassan növekvő június végén kaszálható 2. növedék, és évente egyel kevesebb kaszálás.

A tartósítási módok közül, a tejtermelő tehenek számára készített takarmány esetén, elsősorban a szenázs és csak másodsorban a szénakészítés ajánlható, különösen érvényes ez az első két növedékre. Ekkor a termés tömege rendszerint nagy, a szárítás lassú, az időjárási kockázat aránytalanul megnő, többszöri esőzés esetén egy-egy növedék teljes termése tönkremehet. A nyári száraz meleg időszakokban sokkal könnyebb jó minőségű szénát készíteni. A nagy víztartalmú szilázsok nem megfelelő takarmányai a tejtermelő teheneknek, a szilázs készítés akkor ajánlható, ha szenázst vagy szénát valamilyen okból nem tudunk készíteni, ilyen esetben szárazanyag tartalmat növelő adalék (10 % súlyrésznyi gabonadara vagy széna, szalma szecska) és hatékony tartósítószer hozzáadása feltétlenül szükséges. Az így készült szilázs jól felhasználható a laktáció második felében vagy a növendékmarha nevelésben.

A lucerna betakarításánál akár szenázst vagy szénát készítünk fontos, hogy olyan lucernára kifejlesztett szársértős kaszát, speciális rendterítő, rendképző gépeket használjunk, amelyek könnyebb és gyorsabb betakarítást tesznek lehetővé. A fűfélékre fejlesztett gépek közvetlenül vagy közvetve sok kárt okozhatnak.

Szenázskészítés

A módszer világszerte terjed, és a tehenészetekben egyre nagyobb vagy teljes mértékben felváltja a szénaetetést. A magas szárazanyag-tartalmú, jó minőségű szenázs a szénához hasonlóan kiváló strukturális takarmányt biztosít. Előnye a szénához hasonlítva nyilvánvaló: nagyobb hozam, jobb minőség, könnyebb kezelhetőség, nagyobb tejhozam.

A szenázs fonnyasztott alapanyagból készül. A fonnyasztás többféle módon is javítja a lucerna erjeszthetőségét: az erjeszthető szénhidrát koncentráció nő, a puffer kapacitás csökken, a vajsavas erjedést előidéző rothasztó baktériumok szaporodása 30-35 % feletti szárazanyag tartalom felett gátolt.

Ma már több technikai lehetőség van a szenázs készítésre: bálaszenázs (optimális szárazanyag tartalom 36-41 %), fólia tömlőbe töltés (optimális szárazanyag tartalom 38-43 %), hagyományosnak tekinthető silókban gondos, traktorral végzett tömörítéssel (optimális szárazanyag tartalom 42-47 %). A nagyobb szárazanyag tartalom gondos munkával bizonyos mértékig ellensúlyozható, lényegesen kisebb szárazanyag tartalom esetén az anyag rosszul erjed, tejtermelő tehenekkel legfeljebb korlátozott mennyiségben etethető, a szénát nem helyettesítheti. Ilyen esetben valamelyest segíthet a tartósítószerek alkalmazása. A megadott „optimálisnak” tekinthető szárazanyag tartalmak az alapanyagra vonatkoznak, a kész szenázs néhány százalékkal kisebb szárazanyag tartalmú lesz.

Fűfélék

Szerepük a hazai tehenészetekben nem súlypontos, elsősorban a szárazonállók és a tenyészüszők takarmányozásában játszanak szerepet, bár intenzíven művelve fiatalon vágva, széna és szenázsként, vagy legeltetve, alkalmazásuk bővülhetne.

Kaszálva hasznosítás esetén, itt még inkább jellemző a késői, bugahányás utáni, virágzásban vagy akár azon túli vágás, melynek „eredménye”, hogy az ilyen alapanyagból készített szenázs, széna táplálóanyag tartalma, termelő értéke nagyon alacsony.

Bár a fűfélék számára az átlagos éghajlat nem kedvező, hazai viszonyaink között is lehetséges kedvező minőségű gyeptermés előállítása akár intenzíven termelő állatok számára is, a tavaszi időszakban. A kulcs megfelelő gyepállomány, intenzív művelés, bugahányás elején történő vágás. Ilyen korai vágás esetén, átlagos években a talaj még elegendő nedvességet tartalmaz a második növedék fejlődéséhez is.

Fű esetében a rendkezelő, rendterítő gépek a kaszálástól szinte folyamatosan dolgozhatnak, amíg a termés megfelelően megfonnyad a szenázskészítéshez, vagy szénakészítés esetén, a bálázáshoz elég száraz lesz. Szenázskészítéshez a fonnyasztási optimum hasonló, mint a lucerna esetében.

Ipari melléktermékek

Legnagyobb jelentőségű a tejtermelő tehenek takarmányozásában a sörtörköly, a csemegekukorica és hibridüzemi melléktermék kukorica, a még működő gyárak körzetében a cukorrépaszelet, és a kukorica törköly. Többnyire kedvezően befolyásolják a TMR tulajdonságait. Sörtörköly és lucerna együttes etetése esetén az élesztők, vagy az élesztőt fő komponensként tartalmazó bendő stimulálók felhasználása felesleges. A keményítő (CGF) és a szeszipari (DDGS) kukorica melléktermékek egyaránt jól felhasználhatók a tejtermelő tehenészetekben. Az ipari melléktermékek etetése általában csökkenti a takarmányozás költségét, javítva a termelés gazdaságosságát.

Abrakfélék

A tejtermelő tehenek táplálóanyag ellátásában a laktáció első felében domináns szerepet játszanak. A nagy abrakadagok miatt lényeges a fizikai forma is. Az abrakféléket a hazai gyakorlatban rendszerint darált formában etetjük, a durva dara sokkal kedvezőbb, mint a finomra őrölt. A roppantott szemesek is előnyösebbek a daráltnál. Az Amerikában széles körben elterjedt lapkázást, sajnos Európában nem alkalmazzák. A roppantott vagy lapkázott szemesek részben strukturális takarmányként viselkednek a bendőben, elősegítik a kedvezőbb bendőműködést, ezen keresztül a tejben nagyobb tejzsír koncentráció érhető el, különösen a finomra darált formához hasonlítva.

A szemesek közül a kukorica a legfontosabb, mivel rendszerint az abrak nagyobb hányadát adja. Nagyon jól emészthető, ízletes takarmány, a szarvasmarhák jobban kedvelik, mint az egyéb szemes terményeket. Energia értéke nagyobb, mint a többi gabonáé. A szárított kukorica fehérje és keményítő tartalma jelentős részben bypass jellegű, azaz a bendőben nem, csak az emésztőtraktus későbbi szakaszában emésztődik. Ez a tulajdonság megfelelően összeállított adagokban előnyt jelent, mivel kevésbé savanyítja a bendőt és a táplálóanyagok jelentős része elkerüli a kettős transzformációt. A szárított kukoricával szemben, a nedvesen tartósított zúzott kukoricaszem döntő hányada a bendőben emésztődik, amely szintén előnyös lehet, ha az adag nem tartalmaz kellő mértékben más könnyen lebontható szénhidrátot.

Az egyéb szemes termények is, a búza, árpa és tritikálé nagyon hasznos komponensek, táplálóanyagaik a bendőben gyorsan és jól emészthetőek, biztosítva a bendőmikrobák erjeszthető szénhidrát igényét, a mikroba fehérje szintézishez. A belőlük képződött propionsav és ecetsav közvetlenül felszívódik a bendő falán, az energia igény jelentős hányadát biztosítva. A hazai tipikus kukorica szilázsra és lucernára alapozott takarmányozás mellett, ha a gabonaféléket száraz formában etetjük a 2/3 kukorica, 1/3 egyéb szemes arány tekinthető optimálisnak.

A fehérje abrakok közül a tejtermelésben az extrahált napraforgóé és szójáé a döntő szerep. Sajnos a jó minőségű magas fehérje és energia tartalmú extrahált napraforgó eltűnt a hazai piacról, a hozzáférhető közepes minőségű extrahált napraforgódara nagyobb mértékű felhasználása a laktáció elején nem kívánatos, mivel jelentősen csökkenti az adagok, a TMR energiakoncentrációját. Az extrahált szójadara kiváló takarmánya a nagytermelésű teheneknek, mivel mind energia, mind fehérje koncentrációja nagy, a fehérje egy része bypass és a lebontható hányad lebontási sebessége mérsékelt, szemben a napraforgó fehérje gyors lebomlásával.

Különleges nagy értékű abrakféleségek

Ilyenek a nagyhozamú tehenek számára kifejlesztett koncentrátumok. Ezekkel szemben alapvető követelmény, hogy védett (bypass) fehérje forrásokat és/vagy zsírféleségeket tartalmazzanak. Ezek segítségével ugyanis jelentősen javítható az adagok, a TMR energia- és fehérje értéke és többlet tejtermelés érhető el. Ezzel szemben a hazai piacon forgalmazott koncentrátumok egy része ilyen komponenseket nem tartalmaz. Az ilyen „koncentrátumok” könnyedén kiválthatók olajos magvak: gyapotmag – amennyiben elérhető -, teljes szójabab, napraforgómag és extrahált szójadara felhasználásával jelentős költség megtakarítás mellett. Jellemző, hogy az ilyen termékeket nagyobb energia- és fehérje érték megjelölésével forgalmazzák, mint a valós értékük.

Védett / bypass fehérjék

A védett vagy bypass fehérjék köre az állati eredetű takarmányok felhasználásának tilalmával jelentősen beszűkült. Legfontosabb bypass fehérje forrás ma a hő és/vagy kémiai kezeléssel védetté tett extrahált szójadara. A védett fehérjék esetében fel kell hívni a figyelmet arra, hogy arányának, mennyiségének optimuma van. Egyes szerencsés kombinációk az adagösszeállításban azt eredményezik, hogy a természetes takarmány komponensek is elegendő bypass fehérjét tartalmaznak. Ha a bypass fehérje aránya túlzottan nagy, úgy az normál fehérje szintnél termelés csökkenést is eredményezhet.

Bypass zsírforrások

A korlátozások révén ezek köre is erősen beszűkült. Ma főként a pálmaolajból készített Ca-szappanok és telített zsírféleségek hozzáférhetők. Jellemző, hogy a kisebb gyártóknál sok a minőségi hiba, melyek csak bonyolult vizsgálatokkal mutathatók ki. Az ezekkel járó problémák nagy valószínűséggel elkerülhetők, ha a legnagyobb és legnevesebb gyártóktól, bevezetett márkájú termékeket használunk. A pálmaolajból gyártott Ca-szappan jól emészthető, de felhasználásához óvatos szoktatás, aromásítás lehet indokolt, a takarmányfelvétel csökkenésének elkerülése érdekében. A forgalomban lévő telített zsírféleségek tetszetősek, de olvadáspontjuk általában magas, és szemcse méretük is sokszor nagy a kedvező emésztéshez. A védett zsírféleségek felhasználása előtt a fentiek miatt célszerű független szakértő véleményét kikérni.

HAJDA ZOLTÁN

Címkék