Kocák hátszalonna-vastagság mérése II.

Kategória:

Cikkünk második részében az általunk elvégzett vizsgálatokról adunk összefoglalót, inkább gyakorlatias, mintsem tudományos szemmel. /Ennek megfelelően használjuk a „negatív-pozitív kondíció” szavakat is, ami pusztán az adott életkornak és állapotnak megfelelő, elvárt szinthez képest mért értékek plasztikus jellemzését szolgálja./

Hátszalonna-méréseket nagyjából három éve végzünk, de igazából az elmúlt 1,5 év során ástuk bele magunkat jobban a témába. Az irodalmi háttérről ezen keretek között nem érdemes sokat szólni, a leglényegesebb tények, amelyekben egyetért a legtöbb kutató: a szemrevételezéses kondícióbecslés és az ultrahangos mérés között óriási különbségek lehetnek, továbbá a zsírtartalékok mennyisége és változása szoros összefüggésben van kocák életteljesítményével.

A vizsgált telepek zöme Partnergazdaság volt, ahol jellemzően a kocatakarmányozás elemzéséhez tartottuk szükségesnek a hátszalonna mérését. Mindegyik telep „malactól a hízóig” típusú árutermelő státuszú volt, 400-2 000 kocáig. A telepi szakemberek mindenhol nagyon készségesen segítettek a kivitelezésben, így eddig kb. 500 mérést végeztünk, közte egy kétszeri visszamérést is.

Tapasztalatok, észrevételek

Vemhes kocák – lehetőség a kondíció javítására

A magyarországi általános gyakorlat számos esetben – főként a hagyományos takarmányozás esetén – bizonyítja, hogy a kocákat nem tudják ellátni, megetetni az életkoruknak és teljesítményüknek megfelelően. Ennek hátterében összetett okokat találhatunk: elavult technológia, kényszertakarmányozás, a rotáció felborulása, stb.

A hagyományos takarmányozás itt azt jelenti, hogy a kocák termékenyítésük után kb. 30 napig vannak egyedi állásban és ezt követően 8-15 fős csoportokba kerülnek, ahol fiatal és idős egyedek együtt vannak és vemheskoca-tápot fogyasztanak.

Az egyedi állásokban van lehetőség a kocák kondíciójának javítására, de ennek az időszaknak az elején az ivarzásnak még van negatív hatása a napi takarmányfelvételre. A választás utáni napokban történő takarmányfelvétel jobban függ az etetési technológiától, mint a beltartalomtól, így jellemzően a telepi dolgozókkal együtt lehet hatékonyan megoldani ezt a problémát.
Ahol megvan erre a lehetőség (az esetek többségében a technikai és technológiai feltételek adottak), ott mennyiségileg és minőségileg egyedileg kell kiszolgálni az állatokat a fenti időszakban.

Fontos, hogy a fialás végén vagy a termékenyítés körüli időben mérjük meg a kocák hátszalonna-vastagságát, ez alapján állapítsuk meg és értékeljük a kondíciójukat az optimálishoz képest. Ekkor ne hagyjuk magunkat a szemünk által befolyásolni és törekedjünk a számszerűségre.
Ez azért fontos, mert a hagyományos kondícióbecslés esetén a 3-as (közepes) érték mellett a 15-22 mm-es hátszalonna vastagság az elfogadott. Ez nagyon széles intervallum és az alsó értékek egyértelműen negatív kondíciót mutatnak a közepes szemrevételezés ellenére.
A gyakorlatban láttuk és tapasztaltuk, hogy a szemünket mennyire el tudja vinni (zömmel fals pozitív irányba) a telepi általános kocakondícióról alkotott kép és a nem megfelelő takarmányozásból eredő „hasűri zsír” kialakulása, túlzott mennyisége.

Számos telepen jól érzékelhető a kocák negatív kondíciója, amit mérésekkel vissza is tudunk igazolni.
Ilyenkor az elvárthoz képest a kocák (kb. 50-60 darab mérés esetében) átlagosan 4-6 mm-rel vannak mínuszban az optimálishoz képest, minden termelési fázisban, vagyis szinte nincs is pozitív hátszalonna-vastagsággal rendelkező koca.
Fenti mutatókon csak a takarmány, illetve a takarmányozási technológia váltásával lehet változtatni. Ez plusz költséget jelent, de pozitív hatással lesz a kocák termelési eredményeire, hosszú, hasznos élettartalmukra.

Ott, ahol mínuszosak a kocák, a vemhesség idején 4 mm plusz hátszalonnát várunk el minden korcsoporttól (fiatal kocák 3-4 mm, idősebbek 2 mm az elvárt), mert a negatív státuszból el kellene mozdulni. Itt nem elég a meglévő kondíció szinten tartása.

isv-hatszalonna Kocák hátszalonna-vastagság mérése II.

Eltérő hátszalonna vastagság

A jobb telepeken a vemhesség ideje alatt a kocák tudják növelni a hátszalonna vastagságukat legalább 1-2 mm-rel (az elvárt 2-4 mm). Ekkor „csak” a vemheskoca-tápon kell javítani, illetve a fázisonkénti mennyiségeket korrigálni. Sajnos, a telepek gyakran spórolni akarnak a vemheskoca-tápokon, de ez hosszútávon nem gazdaságos.
Itt kell kiemelni, hogy milyen fontos a kocák genetikai háttere. A hízóból visszaválogatott kocák jól híznak, csak nem megfelelően. Ilyenkor extrém módon gyarapszik a hasűri zsír, ellenben a hátszalonnával (az előbbi csak a testtömeg növelésében játszik szerepet, az utóbbi az anyagcserét érintő zsírdepókat jelenti).
Fentieket mérésekkel is alátámasztottuk egy olyan telepen, ahol megvolt arra a lehetőségünk, hogy kb. 90 állatot nagyjából öthetente visszamértünk, fülszám szerint, továbbá minden lényeges paramétert megkaptunk a számítógépes adatbázisból. Az adatok arra utaltak, hogy az ilyen kocák hízóknak jók és szépek, de nem anyáknak valók.

Szoptató kocák – a nagymértékű kondícióvesztés megakadályozása

A szoptatós kocák takarmánya az eredményes telepeken általában megfelelő minőségű (ellentétben a vemheskoca-táppal). Természetesen ezen a minőségen is lehet javítani, de a kocák tejtermelése szempontjából a leggyorsabb eredményt az adja, ha 1-2 kg-mal több takarmányt (tehát a mennyiséget növeljük) tudunk megetetni velük naponta.
A szoptatás alatt a tejtermelés maximalizálása az elsődleges célunk, úgy, hogy közben a hátszalonna-vastagság 1-2 mm-nél többel ne csökkenjen.

Méréseinkkel megerősítettük azt is, hogy a „tiszta” genetikai háttérrel rendelkező kocák adják a legjobb teljesítményt (a genetikájuknak megfelelően). Ezeknek az állatoknak a teljesítményét lehet legkönnyebben befolyásolni, optimális hátszalonna-vastagságukat takarmánnyal, takarmányozási technológiával elérni, egyszóval, itt tényleg tudunk a genetikának megfelelően takarmányozni.
Az elméletet ekkor már csak a telepi technológia buktathatja meg, illetve az, hogyha komplex teleppel van dolgunk, ahol nagy fehér, lapály és F1-es kocák egy időben vannak jelen minden termelési fázisban. Amennyiben egy etetési rendszerrel egy takarmány juttatható ki pl. a csoportos tartás idején a kocák számára, akkor a telepnek ez a fajta komplexitása hátrány és nem előny.

nagy fehér kocák (26 %), mínusz 5,59 mm-ről mínusz 7,05 mm-re változott.
F1-es kocák (43%): mínusz 5,59 mm-ről, mínusz 6,21 mm-re változott.
„össze-vissza keresztezett” genetika (12 %): mínusz 6,90 mm-ről, mínusz 8,22 mm-re változott.

Egy adott telepen az első mérés előtt (március eleje) nagy hidegek voltak, így ez oka lehetett annak, hogy a vemhesség idején nem tudtak megfelelő hátszalonna-növekedést elérni a kocák, mert a minimumon lévő takarmány energiatartalmát jórészt elfűtötték a gyenge tartási technológia következtében.
A második mérés alkalmával szemre (hagyományos tenyészkondíció-becslés) jók voltak az állatok és azt feltételeztük, hogy az elmúlt 34 napban (két mérés közti idő) a kocák többsége a termelési fázisának megfelelően változott.
A gyakorlatban azonban ez nem így történt.
A fiaztatóban nem csökkent jobban a hátszalonna vastagsága, mint az elvárható lenne, hiszen itt jól meg tudják etetni az állatokat.
A vemheskoca-szálláson viszont sem az első 30 napban (egyedi állások) nem tudott javulni a kondíció, sem a vemhesség későbbi szakaszaiban (60-100 napos vemhesen állási idő alatt sem /csoportos tartás/).

cikk-tablazat Kocák hátszalonna-vastagság mérése II.

Adatok összehasonlítása

Kocasüldők – megfelelő előkészítés: tenyészérett kondíció

Ismert és érdekes tapasztalat, hogy a süldők nem az első szoptatási idejük alatt veszítik el a tenyészkondíciójukat, hanem az ezt követő vemhesség, csoportos tartás során.
Amennyiben meg tudnánk akadályozni a túlzott kondíciócsökkenést az első szoptatási időszakot követően a csoportos (idős és fiatal állatok együtt) tartás során, akkor ez javítaná a telep eredményességét, növelné a kocák hosszú, hasznos élettartalmát és optimálisabbá tenné a kocaállomány korösszetételét.

Mivel a süldők tenyésztésbe vételi kondíciója jó volt a mérések előtt, így az első- és másodfias kocák hátszalonna-vastagsága nem volt túl rossz, de mínuszos (- 4 mm). Ahogy idősödnek a kocák, úgy kerülnek egyre mínuszosabb állapotba (-8 mm). A 7-szer vagy többször fialt kocák a korukhoz, a termelési fázisukhoz képest a legrosszabb kondícióban vannak, igaz, innen már nem is tudnak tovább romlani.

1-2-szer fialt (31 %): mínusz 4,07 mm
3-6-szor fialt (41 %): mínusz 6,83 mm
7-10-szer fialt (28 %): mínusz 8,58 mm

A következő időszakban szeretnénk elérni azt, hogy az általunk felvett „látleletek” alapján az egyes telepekre kidolgozott kocatakarmányozási technológiát bevezessék, végrehajtsák. Ennek hatását szintén mérésekkel fogjuk ellenőrizni, mert meggyőződésünk, hogy a kocák növekvő teljesítményének optimális kihasználását csak a takarmányozásuk folyamatos kontrolljával érhetjük el.
A további, ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat később osztjuk meg Önökkel.

ISV Konzultációs Csoport